Scaly
(szibériai husky) 2001. február 23.-án született. Hozzám 2005. nyarán
érkezett, ideiglenesen, költözés miatt.
Érettebb, nyugodtabb, gazdásabb kutya volt. Szeretett labdázni, napfürdőzni, hízelegni. Ő
már nem somfordált ki a kapun, ha az nyitva maradt, viszont a macskák
esküdt ellensége volt... Az aktív sportos élet sem
nagyon hiányzott már neki, de szeretett mozogni, kirándulni a gazdikkal. Fénykorában több szép eredményt is elért,
de kitartása hosszabb edzésnél nem mozdította előrébb a csapatot.
Főnöknek hitte magát, ezért ha úgy érezte, valamelyik falkatag többet kapott
nála, akkor a gazdi háta mögött jött az elmaradhatatlan rendszabályozás, vagy
hívhatjuk bosszúnak is. Sajnos ezzel a magatartásával már nem
maradhatott együtt a többiekkel, és a körülmények is úgy alakultak, hogy keresnünk kellett neki egy gondos,
kedves családot/gazdát, aki csak vele foglalkozik, kényezteti, sokat
játszik vele és hosszabb sétákra és/vagy túrákra is elviszi.
2007 február 25.-én a
Prígyeni családhoz költözött Dabasra. További boldog életet, "öreglány"!
Ivartalanítva: 2006. május 26.
CHIP száma: 968000002017164
"Theodor"
Theo vagy
Teodor (husky - malamut keverék) 2003 október 10.-én született.
2006 július 30.-án csöppent hirtelen a falkába, mentett kutyus. Okos,
értelmes, gyorsan tanult, mindent megfigyelt. Kifejezetten embercentrikus
és szeretetéhes volt. Kerülte a konfliktusokat, de megvédte magát, ha kellett.
Feltérképezett maga körül
mindent. Nem
tudott megülni a fenekén, mindig törte valamin a kobakját, és szeretett
rágcsálni is. Nem volt előtte akadály, amin át ne tudott volna mászni, ugrani, ha
akart. Izmos, atléta-alkat, szeretett mozogni, teli volt energiával, és
érdekes felépítése alapján kiváló sportkutyának bizonyult.
Theo jelleméről sokminden kiderült a nálunk töltött 10 hónap alatt.
Nagyon ragaszkodó, igazából egy gazdához és annak családjához kötődő
kutya volt, aki könnyen hozzászokik az új környezethez, ha kellő időt,
figyelmet és szeretetet kap.
2007. június 21.-én az egyik ismerősömhöz került, ahol hatalmas udvar,
farm szerű életmód (lovak, és egyéb háziállatok) várták. De sajnos nem
úgy alakultak a dolgok, ahogy azt megbeszéltük és megígérték. Így 2007.
november 16.-án elhoztuk, majd 18.-án birtokba vette Kovács Ágiék
udvarát, ahol végleges otthonra lelt, és nagyon szeretik! :)
Ivartalanítva: 2006. október 31.
CHIP száma:
348098100083359
"Leila"
"Ricky"
Sophie's Pearl Yavanna
Kementári "Hermione"
Hermi, vagy Hermione
(szibériai husky) 2004. július 11.-én született. Hozzám 2005. nyarán érkezett,
ideiglenesen, költözés miatt.
A csapat legnehezebb esete volt, aki kamatostul
rászolgált a nevére: igazi kis boszorkány. Sok törődést igényelt, de
meghálálta. Kimeríthetetlen, örökmozgó, a legjátékosabb, legkíváncsibb,
aki mindenben benne volt. Felesleges energiáit a gazdáin és különböző
tárgyain, Rickyn, a növényeken, illetve földmunkával vezette le...
Szerette elrontani a macskákat, szárnyasokat, rágcsálókat, végülis
mindent (a kerti konnektort is beleértve).
Az idegenektől félt, távolságtartó, tartózkodó volt, amíg fel nem oldódott.
Nagyon nehezen viselte az egyedüllétet, mindig falkában élt.
Sport terén viszont nagyon ígéretesnek bizonyult, minden erejét beleadta a
munkába. Gyorsasága és kitartása dicséretre méltó, szó szerint a feje
után ment, igaz, emiatt nem is mindig arra, amerre kellett volna... Egyedül befogva (bike-jöring)
nem nagyon szeretett menni, Leilával viszont nagyon jó párost alkottak! A
közös versenyeiken nagyon szép eredményeket értek el.
2007. augusztusától ő is új gazdihoz
került, egyik sporttársunkhoz, Szabó Karcsihoz, akinek 4-es fogatában már
dolgozott lízing kutyaként, egy februári, szlovákiai versenyen. Nagyon
jó kapcsolat alakult ki közöttük.
2008 tavaszán azonban értesültünk a szomorú hírről, hogy egy vihar
következtében elveszett. Sajnos azóta sem
került elő :(
Nagy Kinga
vagyok. Amióta az eszemet tudom, nagy állatbarát vagyok, különösen a
kutyákat szeretem. Egész kicsi koromtól kezdve kutyával nőttem fel. Akkoriban is befogadott kutyáink voltak. Már gyerekként képes voltam összeszedni és hazahozni a város
valamennyi kóbor kutyáját. Ekkor fogadtam meg, hogy ha nagyobb leszek, nem
fogok kutyát venni, hanem inkább örökbefogadok, és a gazdára szorulókon is igyekszem
segíteni. 13 éves koromban vesztettük el a család első kutyáját - és akivel
felnőttem -, Villámot,
egy keverék kant, aki hófehér bundával, huskyra emlékeztető külsővel
rendelkezett. Ezért is terelődött érdeklődésem a szánhúzó fajták felé…
2000. április 28.-án érkezett meg az új négylábú családtag, Ricky, egy
fekete-fehér malamut kan. A Nemzetközi Kutya Magazin apróhirdetései között
találtam rá: „ Elajándékoznánk egy egyéves fajtatiszta kan malamutot…”
Mint kiderült, a körülmények áldozata lett, és a kedves család, akitől
megkaptuk, vérző szívvel vált meg tőle.
Sokat foglalkoztam Rickyvel, megtanítottam neki mindenfélét, de a sportot
csak későn kezdtem el vele versenyszerűen.
Kapcsolódó cikk: Kedvencem, Ricky (Megjelent a NORDI
Északikuyás Hírmagazinban)
Az 1999-es évünk sok családi tragédiával
végződött. 2000-re elpusztult szörnyű kínok között a kutyánk. Rejtély,
milyen keverék lehetett, de nagyon hasonlított a huskyra, hófehér,
középtermetű kan, Villámnak hívták. Örökre a szívünkbe zártuk (12 éves
volt). Már Villám mellé szerettem volna egy husky kiskutyát, de valahogy nem
álltak kötélnek az ősök. Villám után nehéz időszak volt, de szerettünk volna
kutyust, mindig is kutyák között voltunk, elképzelhetetlen lenne az élet
nélkülük! Akkor jött egy hirdetés a NKM (Nemzetközi Kutya Magazin)-ban, 2000
április-május környékén. Ott találtam Rickyt. Nem husky volt ugyan, de
felkeltette a figyelmem, őrült telefonálgatásba kezdtem – nem én voltam az
első jelentkező… - Nem kis számlát hagyva a drága szüleimnek. Nagyon kedves
család kutyája volt, 1 éves malamut kan. A körülmények hozták, hogy meg
kellett válniuk tőle. Nehéz volt az elválás, akkor már tudtam, Rickyre
nagyon fogok vigyázni és örök barátságban maradok a régi gazdikkal. Az első
napok érdekesen teltek, de lassan minden rendbejött, tanítottam Rickynek sok
mindent. Nagyon tanulékony kutyus, és nagyon eszes is. Nem lehet rávenni
akármire, nagy mókamester. Elég szabad jellem, sokat járok ki vele, nincs
megkötve, ezért nyugodtabb az átlag mala kanoknál. Szívesen agilityzik, és
apportíroz (csak labdát). A vadászösztöne annyira nem okoz gondot, a
macskákat nem bántja, köztük nőtt fel. Már lassan 3 éve van velünk, egy
tünemény! Sportos kutya, otthon minden szabad percemben vele tekergek kint a
szabadban, boltba is velem jön, könnyen alkalmazkodik. Nyáron a Tiszán
lógunk, el szoktam engedni. Sunyi egy dög, mert néha önállósítja magát, de
amúgy jön , ha szólunk neki.
Hála Sipinek, sikerült kijutnunk a nagyvelegi versenyre. Nagyon tetszett, és
reméljük áprilisban Horányban is indulni fogunk!
- Nagy Kinga 2003 -
2002.-ben betoppant életünkbe egy keverék
kutyus, Árnyék társaságában. Apám egyik munkahelyéről szokott át hozzánk.
Ezidő alatt nagyon a szívemhez nőtt, és kan kutya létére Ricky is
megkedvelte, jókat hancúroztak együtt. Sok szép emlék köt hozzá. Azalatt a
röpke félév alatt, amit együtt töltöttünk, megismertem az igazi hűséget,
amit kutya adhatott. Sajnos a szüleim nem engedték megtartani, és nem sokkal
az eredeti helyére való "visszatoloncolás" után el is pusztult. Sosem felejtem
el, és hibásnak is érzem magam, hogy cserben hagytam...
Idővel barátnőmék vadászkutya keverék kan kutyájával is elkezdtem
foglalkozni. A Ricky és Füles együtt szépen futott. Fülessel nem sportoltam
versenyszerűen, a gazdái kérésére. Egy alkalommal indulhatott versenyen, ám
a későbbi események is úgy hozták, hogy a vele való kapcsolatunk megmarad az
otthoni környezetben.
Rickyvel 2003. februárjában indultunk első
szánhúzó
versenyünkön bikejöring kategóriában. Itt ismerkedtem meg Sipiczki Györggyel, alias Sipivel, aki
beavatott az északi kutyás életbe...
Sokan mondták, hogy malamuttal nem érhet el az ember eredményt, mert lassú,
nem erre való, stb. De engem nem ezek a szemléletek vezettek, egyszerűen
szerettem a kutyámmal sportolni. A mendemondák ellenére a versenyeken több
szép eredményt értünk el.
Később az élet új fordulatokat és új kutyákat
hozott.
2005. április 23.-án befogadtam egy kamasz huskylányt, Leilát. Jófej kis
kutyus, nem unatkozik mellette az ember. Rickyvel nagyon jól kijöttek az
első perctől kezdve.
Kapcsolódó cikk: Új falkatag: Leila
(Megjelent a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
Sokat gondolkoztam, hogy Ricky mellé hogyan,
honnan, mikor tudnék keríteni a közeljövőben egy kis társaságot. Nos,
hirtelen, a husky - fórumon közzétett 5 hónapos leányzó huskyra lettem
figyelmes, és mint akibe villám csapott, hívtam fel a megadott
telefonszámot...
Innentől már nem volt megállás:) 2005. április 23.-án mentünk érte Strbik
János állatvédő barátunkhoz, ő vigyázott rá egy hétig, és a fórumra küldött
levél is tőle származott.
Rickyvel az első perctől kezdve jól kijöttek, bár neki olyan mindegy, nem
válogatós, sok kutyust elszállásoltunk már ideiglenesen, míg gazdit
kerestünk nekik, vagy csak mint vendégek, töltötték nálunk az időt…
A leányzót rejtélyes körülmények övezik, végül kiderült, hogy nem 5, hanem 7
hónapos, és a színét illetően sem volt egyértelmű a leírás alapján, de
engem ez sem zavart.
Tetoválási száma, papírjai nem voltak, az utcáról szedte össze egy idős
néni, aki szeretett volna minél hamarabb jó gazdát találni neki. Mendemondák
szerint kinyomozta, ki lehetett a tulajdonos, de a „fickó” letagadott
mindent. Itt meg is állt a nyomozás, hacsak Sherlock Holmes fel nem fedi a
rejtélyt :-))
A kisasszony Leila névre hallgat, és látszott rajta, hogy eléggé hányatott
sorsa volt. Ha az ember felemelte a hangját, mindegy, miért vagy kihez
beszélt, a kutya fülét farkát behúzva "elpárolgott" a közelből. Az autóktól,
bicikliktől, motortól is nagyon tartott.
Mindezek ellenére érdeklődő, kíváncsi, és nagy hízelegő ám :) Nagyon
szereti, ha a hasát simizik, mondjuk mindegy neki, csak vele foglalkozzanak.
Bújik, mászik az ember ölébe, géppuskamód puszikat, csókokat osztogat. Jó
étvágya van, és szerencsére nem a legkártékonyabb típus. Eddig pár kaktuszt
szedett szét unalmában, de ez nem vészes :) Jó, lehet meg kéne említenem
anyám terebélyes Aloe Vera kaktuszát, aminek bosszúból lerágta a leveleit,
mert megkötöttük egy éjszakára épp a kaktusz közelében, amikor rajta kívül
még 3 lány hemzsegett az udvaron ( Scaly, Hermi, és egy kis border keverék)
+ az egyszem Ricky-fiú. :) Éjszakára külön kellett szertírozni a csajokat,
mert kitört volna a parasztgyalázat :)))
No meg pár alkalommal elcsórta a fiúk koszos, foszladózó, gázolajjal és
mindenféle autószerelési illatokkal és foltokkal átitatott cipőjét a ház
elől, és kiszedte belőlük a talpbélést, de ezen kívül semmit nem csinált
velük. A kaparászásokat már nem is említem, az már alap dolog :)
Szeret labdázni, ha rájön, érdekes mutatványokkal deríti fel a gazdi szürke
hétköznapjait :)
Már túl vagyunk a bicós vizsgán, bár eleinte nem komálta a dolgot, zavarta a
kötél, az a 2 kerekű "szörnyeteg", amin a gazdi lovagolt, és hogy nem
futkorászhat kedve szerint, nem vadászhatja le az éppen aktuális dolgokat.
Aztán egyszer csak fordult a kocka, szépen húzott és futott Ricky mellett.
Lehet, hogy titokban összesúgtak? ;-)
Időközben szépen hozzászokott a biciklimhez, és attól már nem fél. Jelenleg
a motoroktól retteg nagyon.
Eleinte reménytelennek tűntek a vele való edzéskísérletek, de a lány
elkezdett hirtelen nagyon fogékony lenni, másfél hónap után szépen
beilleszkedett.
Azóta már élvezi az edzéseket, van, hogy „különórákat” kell vennem vele,
mert kifejezetten hiperaktív :) Már ismeri a hámot, és dugja bele a lábát
felvételkor, mint Ricky :) Nagyon lelkes kutya :)
Szokott együtt futni a lízing kutyámmal, Fülessel (őt nemrégiben megnyírtuk
– meg kell hagyni, jobban is néz ki így): Füle’ az egyetlen, akit Leila nem
tud lefutni :) Voltak már összefogva hárman is egyszerre, csak ilyenkor
látszik igazán, hogy a malamut lassabban megy, de hosszabb távon nem feltűnő
:)
Mint jellegzetes husky tulajdonság, Leila is nagy macska, szárnyas, és
mindenféle mozgó dolog levadászója, ezért fokozottan kell figyelni rá,
nehogy hamarabb vegye észre a kiszemelt áldozatot, mint én :) Két macskának
eddig mázlija volt, elkapta őket, de hiba volt a szemem láttára, így a
hangos kiabálásom eléggé megzavarta a vadászt, zsákmánya elejtésében :)
Mindennek ellenére nagyon szeretem ezt a kis kamasz csirkefogót, és végre
Rickynek is van kit gyötörnie – no persze kölcsön kenyér visszajár alapú a
dolog -, öröm nézni, ahogy kergetik egymást, és önfeledten játszanak.
- Nagy Kinga 2005 -
2005. május 26.-án nagy elhatározást hoztam, a
körülményeket figyelembe véve Rickyt ivartalaníttattuk.
2005. nyarán felgyorsultak az események, és
hirtelen falkává nőttük ki magunkat. Hozzám költöztek ideiglenesen Sipi
kutyái, Scaly, és Hermione...
2 évig, 2005 és 2007 nyara között együtt garázdálkodtak a kutyáink...
Kapcsolódó cikk: falkává nőttük ki
magunkat (Megjelent a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
Az előző számban beszámoltam egy új
falkatagról, Leiláról. Ami utána jött, még számomra is nagy meglepetéseket
okozott…
2005. július hónapban történt pár sorsdöntő fordulat az életünkben. Sipinek
családi okok miatt költöznie kellett, és ahol most lakik, már van két
kutyus, ezért oda nem jöhettek a lányok: Scaly és Hermi. Nos, így lettünk mi
hirtelen négyen.
Először Scaly jött, hogy összeszokjanak Leilával. Nem szerettem volna
semmiféle összetűzést köztük. Hermi már külön kategória volt, eleinte nagyon
nem tudtuk, mit csináljunk vele, a viselkedésével sok probléma volt, amik
nem tették lehetővé egykönnyen a falkába illeszkedését. Szerencsére sikerült
megoldanunk a problémát. Hermi ideiglenesen Fazekas Emeséhez költözött,
alias Deguhoz, kb. két hetet töltött nála. A kutyára nagyon jó hatással volt
ez a kirándulás, sokat változott, így ő is beilleszkedhetett a falkába,
mindenféle összetűzés nélkül. Scaly a főnök a lányok között, aztán Leila és
Hermi. Ricky, aki ivartalanítva lett májusban, maradt a „családfő”, és ezt a
lányok is tudják. Ricky és Scaly továbbra is jó kapcsolatban vannak, a
kölykök mintha a saját gyerekeik lennének, Ricky előszeretettel játszik
velük. A falka minden tagja labdamániás, nagyon mókásak tudnak lenni :)
A négy kutya mozgatásán is sokat gondolkoztam, mert egyiket sem lehetett
itthon hagyni, mert üvöltöttek, és bosszúból elkezdték amortizálni az
udvart. Így nem volt más választás, csináltam egy négykutyás kötélzetet –
eleinte egymás mellé volt fogva mind a négy kutya, majd kettesével. Leilából
vezérkutya lett, nagyon szépen vezeti a csapatot, pedig ő a legfiatalabb, de
érettebben viselkedik a koránál. Hermi már elmúlt egy éves, de nagyon
kölyök, ki tudja mikorra nő be a feje lágya :)
Eleinte Scalyval együtt futottak, idővel Hermi került előre Leila mellé, és
azóta elválaszthatatlanok. Nagyon szeretnek egymás mellett futni, és Scaly
is boldog, hogy Rickyvel futhat. :)
Sajnos edzőkocsink még nincsen, nem engedik az anyagi körülmények. A kutyák
bicikli előtt futnak négyen, de eddig még nem volt semmilyen gond, ügyesek,
értelmesek, és nem borítják fel az embert J Az más kérdés, hogy szegény
biciklin a fékpofák nagyon fogynak, de ehhez elég csak a két fiatalt
befognom, ők ilyen fanatikus futóbolondok, és ha nem futhatnak minden nap,
kamatostul megbosszulják... :)
Tartalmasan telt a nyarunk, a kutyák majdhogynem minden napra gondoskodtak
meglepetésekről. Levadásztak mindent, ami udvaron belülre keveredett. Hermi
például a Rickyvel való kergetőzés során az egyik fordulóban már egy egérrel
a szájában futkorászott, amit még idejében sikerült kioperálnom a szájából.
Időközben kiderült, hogy a kutyák nem válogatnak, ha a hasukról van szó.
Dinnyét héjastul zabálták, nem hagytak belőle semmit, és mindenféle
zöldséget, a paradicsomtól a répáig…
Agility órákat is vettünk velük, de mint később megkonzultáltuk Deguval,
agility az, amikor valaki teljes összhangban, kézjelekkel és mozdulatokkal
irányítja a kutyát a pályán, ami jelentős szellemi és fizikai munkát is
kíván, természetesen póráz nélkül. Az az agility, amit mi gyakorlunk, az
akadálypálya :)) Szóval ügyesek a kölykök is, Scaly az egyetlen, aki
semmiféle különösebb érdeklődést nem mutat a dolog iránt, a többiek
szeretnek ugrabugrálni. :)
A két fiatalra kíváncsiak leszünk, versenyeken hogy szerepelnek majd együtt.
Dunaharasztiban lehet majd találkozni Velünk!
- Nagy Kinga, Sipiczki György, és a Rampager csapat 2005 -
Mint a fentiekben
írtam, befogadott kutyáim vannak, és pár éve már a Nyíregyházi Állatbarát
Alapítvány önkéntes állatvédőjeként is tevékenykedem. Néhány elárvult kutyust
már sikerült megmentenem/gazdihoz juttatnom, aminek nagyon örülök, és közülük akiket
tudok, meg is látogatok. Az állatok védelme nagyon fontos számomra.
Kalandjaink továbbra sem értek véget.
2005. november 25.-én szerepeltünk Hermivel a Sláger Rádió országos Mosoly
Turnéjának utolsó állomásán, Nyíregyházán. A helyszínekre elefántnak
beöltöztetett házi kedvenceket vártak a szervezők, amelyek bemutatása élő
adásban bekerült a Bumeráng című műsorba!
Kapcsolódó cikk: Hermi, a "huskyelefánt"
(Megjelent a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
2005. november és 21. és 25. között a Sláger
rádió „fenegyerekei” (Boros Lajos, Bochkor Gábor, Voga János) újabb
fergeteges ötlettel drukkoltak elő. A Bumeráng című műsor (minden hétköznap
reggel 6 és 10 óra között) ismét megrendezte országos Mosoly Turnéját. Olyan
helyszíneket választottak ki, amelyek az ország térképén egy mosolyt
rajzolnak ki: Zalaegerszeg, Pécs, Szeged, Békéscsaba és Nyíregyháza. Idén
elefántnak beöltöztetett házi kedvenceket vártak a helyszínre. Minden
versenyző bekerült az élő műsorba, és röviden bemutatta házi kedvencét. Nem
volt megkötve, milyen állatot lehet vinni. A legkreatívabb versenyző Kenyába
utazhatott, az elefántok őshazájába. Felkerült az internetre az összes
résztvevő háziállat fényképe, és a hallgatók dönthették el szavazással, ki
nyeri meg az utazást. ( Ezalkalommal egy tyúk gazdája bizonyult a
legkreatívabbnak.)
Sokféle-fajta állattal találkozhattunk. Kutya, macska, hörcsög, bárány, ló,
tehén, leguán, tyúk stb., de még szentjánosbogárral és bolhával is. Végig
nagyon jó volt a hangulat.
Én szerettem volna pénteken elmenni Hermivel. Előre nem tudtam, hogy lesz-e
alkalmam rá, de csütörtökön végül úgy alakult, hogy megoldható. Kaptam is
magam, és csütörtök délután hozzáfogtam a „huskyelefánt” jelmez gyártásához.
:) Kezdtem az ormánnyal, aminek alapjául egy szájkosár szolgált (a fekete
színben ismert, gyöngyvászon, a kutya pofájára húzható, műanyag csatos).
Majd ormánynak egy fél literes ásványvizes flakon, melynek mindkét végét
levágtam, és a flakonon különböző pontokon is vágtam kisebb lyukakat, hogy
kapjon a kutya levegőt. Ezt belevarrtam a szájkosárba, majd egy szürke
zoknit húztam rá, amit szintén pár öltéssel rögzítettem. Agyarnak a körfejes
elektromos fogkefe cserélhető pótfejeit gyógyítottam bele a flakonra húzott
zokniba. Majd a füleket kivágtam és kifestettem triplex kartonból, és színes
madzagot fűztem bele, amit rákötöttem a kutya fejére. Mivel Hermikének dús,
lompos farka van, arra is húztam egy szürke zoknit, és madzaggal lekötöttem.
A farka végén pedig meghagytam a bojtot. Pacskeroknak előkerestem a vastag,
kötött téli nagy mamusz-zoknijainkat, pont két pár volt belőlük. Ezt
ráhúztam a lábára, rögzítés képpen rákötöztem, majd lehajtottam a zokni
végét, és ettől a megszokott kutyamacs-alak hengeresen "megelefántosodott".
Már csak két apróság, ami a Disney Dumbójából ismert kiselefánton is
látható: egy kis kalap és egy gallér, amire a mi esetünkben egy
rózsaszín-fehér csíkos sál szolgált. Csütörtök este csak rápróbáltam a
leányzóra nem gyakoroltattam az elviselését, mint ahogy ezzel sokan
próbálkoztak. Csak abból következtettem, hogy Hermi el fogja viselni, mert
amikor megvettem nekik a haltit, ő volt az első (és akkor az egyetlen), aki
mondhatni elsőre elviselte.
Aztán következett a várva várt nap. Sokat nem aludtunk, hajnali 4-kor
keltünk, ráadásul az idő is elég vacaknak bizonyult: esett az eső, hideg is
volt. De ez nem szegte a kedvemet, útra keltünk. A jelmezt a táskámba
tettem, elég furán néztünk volna ki, ha már a vonaton ráaggattam volna.
Sajna a vonat késett 45 percet – mondjuk ez nem nagyon lepett meg, mert a
Tisza nemzetközi gyors köztudottan mindig késik. :))
Fél 7 körül értünk oda, a műsor a Városháza előtti téren (közismertebb nevén
a Kossuth-téren) volt. Mi érkeztünk másodiknak, persze végig hallgattam a
műsort a walkman-emen (van benne rádió). Az idő Nyíregyházán is ugyanolyan
pocséknak ígérkezett, eső, 0 fok. Nem is voltak sokan, mikor megérkeztünk.
Csak pár ember, de semmilyen háziállat.
Hermi már a megjelenésünkkor a központba került, mindenki meg akarta
simogatni, és megszállták a fotósok is, pedig még nem is volt rajta a
jelmez. Máris kaptunk egy nagy szatyor ajándékot, amiben többek között egy
elég terjedelmes és méretes 15000 ft-os Pink Floyd könyv volt.
Felvérteztem Hermikénket, akkor még több fotós támadott le minket, szegény
Hermi meg is volt szeppenve, hogy most mi van. :)) Majd felküldtek minket
egy emelvényre (onnan nyílt az üvegstúdió ajtaja is), és ott is sűrűn
fotózták közelről-távolról. Majd félrevonultunk, de a jelmezt nem vettem le
róla, mivel negyed 8 körül már az élő műsorban szerepeltünk. Ami a
legnagyobb meglepetés volt még nekem is, hogy Hermi volt az egyetlen kutya,
amelyik elviselte a jelmezét. Egy órát volt rajta és nagyon jól viselkedett
végig, pedig alig látott ki a jelmezből – például a lépcsőn való felmászás
is érdekes volt, fel kellett emelni a fejét, mert az ormánya megakadályozta
a feljutásban, és ettől olyan kis esetlen "kölyökelefántnak" tűnt.
Szereplésünket újabb nagy szatyor ajándékkal jutalmazták.
Nagyon jó volt a hangulat, utánunk megjelent még két kutya, macskák és egy
szentjánosbogár is, majd egy tehénről is hírt kaptunk, akit egy nem látható
helyen, a postánál öltöztettek a „sminkesei”.
Mi egy kis időre elmentünk, és beugrottam a fősulira elintézni pár dolgot,
ahol szintén emberek tömegét vonzotta a kiscsaj. Majd siettünk vissza. Akkor
már jócskán megnövekedett a tömeg, és a háziállatok száma. A hangulatot
mégsem nem mosta el az eső, pedig folyamatosan áztatta a népet. Nagyon
sajnáltam, hogy nem tudtam fotózni, a gép ugyanis megmakacsolta magát. Az
idő sem tetszett neki, és az elem sem: egyszerűen lemerült (hazaérkezés után
a szobában érdekes módon működött a kis ravasz). Ezért telefonnal
próbálkoztam pár pillanatot elkapni.
A 10 óra előtti pár percben az ismétlésben visszahallhattam magunkból pár
mondatot, nagyon furcsa volt hallani a saját hangom :)))
Hermi példát mutatott szocializált kutyaviselkedésből, pedig amilyen hírhedt
rosszcsont, nem gondoltam volna, hogy tud ilyen szépen is viselkedni, nagyon
meg voltam elégedve vele. :)
Ezt a napot nem felejtjük el :))
- Nagy Kinga és Hermi 2005 -
Többek közt olvashattok szedett-vetett kis
csapatunk első "igazi "szánozásáról is.
(2005. decembere)
2006. márciusában ivartalaníttattuk a két ifjoncot, Leilát és Hermit, mivel
nem akarunk kölyköket, nekik is jobb így. Scalyra május 26.-án került sor.
2006. július utolsó napjaiban váratlanul rábukkantunk egy hirdetésre,
melyben egy kan kutyus keresett új gazdikat már kb. fél éve... Amint
megláttam az ártatlan tekintetét, nem tudtam sorsára hagyni... így bővültünk
az újfiúval. Theo bemutatkozik.
Kapcsolódó cikk: Theodor (Megjelent
a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
Theo teljesen váratlanul csöppent
falkánkba…Kaptam egy sms-t Sipitől, amiben Theoról írt, majd rákerestem a
linkjére, és rögtön beleszerettem a kedves kis pofijába. Akkor még nem
tudtuk pontosan miféle, fajtatiszta-e vagy sem, de ez nem is számított.
Igazából élőben dőlt el, hogy husky-malamut keverék.
A hirdetése fél éve terjengett az interneten, de senki nem érdeklődött
utána.
Számomra egy ismeretlen kis településen élt a kutyus, Kajászón (Budapest és
Székesfehérvár vonalon valahol). Egy idős néni gondozta, a kutya valójában a
néni fiáé volt, de nem tudtak vele foglalkozni, ezért hirdették meg a
kutyust, hogy egy számára megfelelő helyre kerülhessen… Sajnos egy elég
kicsi kennelben élte életét, és az idős hölgy nem is bírt ezzel a
csodálatosan energikus kutyával, aki nem csak, hogy érdekes megjelenésű és
felépítésű, de nagyon kedves és embercentrikus is. Idén októberben tölti a
3. életévét, de cseppet sem látszik rajta, komolytalan, bohókás, nagy
gyerek, aki mindenkinek puszit és tappancsnyomokat osztogat, a saját lábában
is megbotlik, és még a pisilés is inkább önmaga megjelölésébe torkollik nagy
igyekezetében… :)
Tanítva nem volt, így hosszú munka áll előttünk. Nagyon okos, értelmes, és
(sajnos) nincs előtte olyan akadály, amit ne tudna könnyedén átugrani –
bezárt múltjából eredendően. Nagyon szerették, ez látszik a kedvességén - az
ő exgazdáival is kapcsolatban maradunk.
Neki sem mindennapi hangja van, általában nem hangoskodik, de ha a falka
rázendít, ő sem marad ki a buliból. Ha gazdit, vagy egyéb családtagot lát,
nyüszít, furcsa, rekedtes módon, de vonyítani még nem hallottam, a
nyüszítésen kívül az ugatást részesíti előnyben. A falka többi tagjaival
eleinte sehogyan sem viselkedett, annyira ember centrikus. Nem volt velük
agresszív, de nem is kezdeményezett játékot, inkább figyelte a többieket, és
így próbálgatta magát is a kapcsolatteremtésben (nem volt közeli kapcsolata
más kutyákkal, javarészt egyedül volt, emberek között).
Ricky borzasztóan féltékenykedik rá, mióta itt van, sokkal gazdásabb és
bújósabb lett. Már puszit is ad, pedig ezt régebben nem engedte meg a
büszkesége. :) Ennek ellenére nem bántotta ő sem Theot, de egyelőre csak
felügyelet mellett hagyom őket együtt, míg be nem illeszkedik teljesen az
újfiú. Felépítését tekintve nagyon érdekes. Hatalmas feje és pofája van, és
hatalmas mancsai, hosszú, erős lábai, nyúrga, vékony teste.
Ha egyszerűen próbálnánk elmagyarázni, olyan, mint egy sportos husky,
malamut fejjel és az átlagnál nagyobb lábmérettel. :) Színe a malamutos
kifejezések között ismert "seal" változatnak felel meg, ahogy nézegettem, de
ki tudja mivé fejlődik még, ha némi bundát is növeszt… Jelenleg nagyon
kopasz a srác, de a hirdetett képeken téli bundában nagyon csinos volt :)
Mindenesetre az biztos, hogy Theo is örök gyerek marad, és igazi Rampager!
:)
- Üdv, Nagy Kinga és a Rampager csapat 2006 -
2007. január 20-21.-én Várgesztesen került
megrendezésre a kutyafogathajtók egy újabb őrült hétvégéje, ahol fogattal el
is indultunk az amatőr kategóriában az ifjoncokkal. Erre a nagyon jól
megszervezett, színvonalas versenyre több TV csatorna kilátogatott.
Szombaton az RTL Klub is készített riportfilmet, amelyet viszontláthattunk
az esti híradóban.
A riport végén közös falkánk három tagjának, Leila-nak, Hermione-nek és
Theo-nak köszönhetően a riporter is belekóstolhatott ebbe a csodálatos
sportba...
Várgesztesi riport 2007. 01. 20.
A videó megtekintéséhez
megfelelő bővítmények szükségesek!
Kattints duplán a videóra ha teljes képernyőn szeretnéd megnézni.
2007 februárjában Hermione
kutyánk nagy utazásra készülődött... Szabó Karcsi erdélyi sporttársunk
lízing kutyájává vált pár napra, a szlovákiai Zuberec-ben megrendezett
szános versenyen, ahol egy nagyon csinos husky srác, Stalker mellett
futhatott a 4 kutyás fogatok körében :)
Teltek a hónapok, miközben falkánk sok megpróbáltatáson esett át... Immáron
5 főt számlált a csapat, de eléggé különböztek a falkatagok, és hiányzott az
összhang. Scaly egyre inkább nem jött ki a többiekkel, és ez nagyon sok
fejtörést okozott. Sajnos minden próbálkozásunk ellenére a falka többi tagja
kiközösítette, és nem maradhatott a többiekkel.
Theo ugyan nem kötözködött a többiekkel, nyugisan teltek a hónapok, mégis, a
többiek kezdtek nagyon féltékenyek lenni rá, mert nagyon bújós,
embercentrikus, amolyan "egygazdás" kutya, mint kiderült róla...
Kapcsolódó cikk: Falkaélet
(Megjelent a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
Már több, mint másfél év telt el azóta, hogy falkává nőttük ki magunkat, és
bővültünk is egy falkataggal, immáron öt főt számlál a banda… Azóta
sokminden történt dilinyós csapatunkkal…
Mikorra már kezdett összekovácsolódni a négy fős falka, egyik kutyánk, Scaly,
úgy döntött, rá nem vonatkoznak a szabályok, és elkezdett minden ok nélkül
rendezkedni és terrorizálta a többieket. Mivel tervbe volt véve, hogy
ivartalanítjuk a lányokat is, úgy véltük, ez majd rajta is segíteni fog. Míg
a két ifjonc leányzó esetében pozitív jellemváltozásokat tapasztaltunk,
Scaly sajnos semmit sem változott, inkább alattomosabb és szemtelenebb lett
falkatársaival szemben. Így el kellett különítenünk a többiektől, és csak
felügyelet mellett lehetett együtt az egész falka. Nem örült ennek sem, de
nem volt más választásunk.
Majd belecsöppent falkánkba Theodor, aki eleinte elég különcnek számított,
hiszen fogalma nem volt a falkaéletről, és annak szabályairól. Ennek voltak
előnyei és hátrányai is, de végül pozitív irányt vett a beilleszkedése, és
ma már mindegyik kutyával jól kijön. Ricky, a nagyfőnök, természetesen rajta
tartja a szemét az újfiún (is), nehogy megszegjen valamilyen íratlan
szabályt, de Theo nem kötözködik. Játék közben viszont Hermione kisasszony
szívesen nyúzza egyszerre a két kant, s hol az egyikkel incselkedik és hívja
játszani, hol a másikkal, így felváltva. Emiatt Rickyt elkapja időnként a
féltékenységi roham, és elzavarja Theot, majd letámadja a kis szemtelen
Hermit – Leila meg közben szurkol :) Ilyenkor nem árt odafigyelni Rickyre,
nehogy túlzásba vigye a dorgálást, s Theo is kijátszhassa magát :) Ricky
sokkal bújósabb lett, mióta a lányok velünk vannak, de Theo jelenléte ezt
még inkább fokozta – én ennek mondjuk örülök :)
A két ifi leányzó, Leila és Hermione egyre ügyesebbek a „szakmájukban”, a
húzásban, sportban, és ezt a feeling-et hamar ráragasztották Theora is, aki
még őket is felülmúlja kitartásával :) Ők hárman dolgoznak már csak aktívan
a csapatból - így is alig lehet bírni velük, annyi energiájuk van - és
megbosszulják az udvaron, vagy az útjukba kerülő egyéb tárgyainkon, ha
elmarad az edzés :)
Ricky és Scaly már nem igényeltek annyi mozgást, mint az „ifjabb nemzedék”,
nyugodtabbak. Beérik néhány laza körrel és kiadós sétákkal. Elkényelmesedtek
a fiatalok mellett :) Időnként elkapja őket is a versenyszellem, de már
nincsenek olyan edzésben, mint annak idején, és hamar alább is hagy a
lelkesedésük – vagyis futkározni, mozogni rendíthetetlenül szeretnek,
dolgozni már kevésbé :) Viszont a játékkedvük nem hagyott alább, imádnak
labdázni! Ricky a két ifi lánnyal nagyon szeret játszani, hancúrozni a
labdázás, farok-kergetés, idétlenkedés, örömtánc és hízelgés mellett. Scaly
a pattogós labdára bukik, időnként szó szerint is (csetlik-botlik-bukik a
labda utáni repkedés közepette) :) Leila, Hermi és Theo is megszállott
pattogós-labda mániás, de valamiért szeretik felaprítani is, fogyóeszköz :)
Rickynek igazából mindegy, minden szóba jöhet, ami gömbölyű, gurul, pattog,
vagy sípol :) Van egy kedvenc sípolós labdája, ha játszani van kedve, mindig
jön és azt csipogtatja :)
Van egy jó kennelünk, amit mindig csak akkor használtunk, ha szükség volt
rá. Scaly és Theo miatt viszont már elengedhetetlen. Theoról tudniillik,
múltjából eredendően mindennemű kerítésen átmászik, ha unatkozik - idegen
helyről akkor is, ha egyedül merjük hagyni: kijön utánunk, ha meg tudja
oldani, nem szeret egyedül maradni. Nem is ugrik, mászik, mint egy pók…
Nálunk eddig a palakerítéssel nem boldogult, mert az elég magas ahhoz, hogy
ne ugorja át, és mászni sem tud, mert nincs mibe kapaszkodnia. Viszont a
hátsó szomszéd felől nincs pala, és az udvarelválasztó kerítés sem jelentene
neki gondot – viszont érdekes módon eddig soha nem próbálkozott az
udvarelválasztón kijönni, pedig nem jelentene neki problémát. Miután a hátsó
szomszédba három alkalommal átment az első hónapokban, a biztonság kedvéért
csak felügyelet mellett maradhat kint, és ha gallér van rajta, mert akkor
nem tud ugrálni :) Az igazságosság kedvéért a lányok felváltva „laknak”
Theoval, természetesen minden nap ki vannak engedve, rohangálhatnak,
játszhatnak…
Így, suli időszakban ugyan már nincs annyi időm rájuk, mint nyáron vagy a
szünetekben, ezért nem tudunk minden nap edzeni/futni/sétálni menni, de heti
3-4 alkalommal felkerekedünk, ha minden jól megy :)
Sajnos az idő elteltével Scaly viselkedését egyre kevésbé tolerálták már a
többiek, kezdték kiközösíteni… Így idővel már a rácson keresztül is képesek
voltak összekapni, és felügyelet mellett is egyre kevésbé lehetett őket
együtt hagyni. Legfőképp Herminek lett elege belőle. Ha ő nekiiramodott, a
többi is követte példáját, és az első tömegverekedés után, ami gyakorlatilag
az orrom előtt történt, úgy döntöttem, hogy sűrgősen mennie kell a falkából,
mert már nem tudta elviselni a többi kutya, még Ricky sem. Theo kimaradt az
eseményekből, bár Scaly őt is „nevelgette” már a kennelben, ennek ellenére
sem avatkozott sose ezekbe az ügyekbe. Ő merőben más természet.
Ekkor Sipi elvitte magával, és ezután vele/nála lakott. Ennek Scaly is
örült, és a falka is. Kezdtek megnyugodni a kedélyek, mert már elég
zaklatott hangulat lett úrrá a kutyákon. A többiek is jól megvannak Scaly
nélkül, és Scaly is jól megvan nélkülük.
A másik problémát Theo merőben más jelleme okozza. Az eltöltött hónapok
alatt sokminden kiderült róla, ugyanis nagyon „egygazdás” kutya.
Rettenetesen ragaszkodó – nem azért, ez szerintem nem hátrány, sőt (!), de
véleményem szerint kisebb kutyalétszám esetén lenne kedvező, például ha csak
egy kutya lenne mellette, mert egyedül se szeret már lenni. Úgy vettem
észre, hiába tehetné meg, tőlem már nem szökik el. Többször is kint lett
hagyva, megtehette volna, hogy elmenjen, mégse tette. A szeretet sokmindenre
képes…
De ebből kifolyólag nagy dilemmában vagyunk. Theonak sokkal több
foglalkozásra lenne szüksége, nem elég fizikailag lemozgatni, mert egy
nagyon kreatív, okos, könnyen tanuló, lelkes kutya, akit szellemileg is
trenírozni kell, ugyanis sokkal többet ki lehet hozni belőle. Viszont nem
feledkezhetünk meg a falka többi tagjáról sem.
Így aztán abba a szerencsétlen helyzetbe kerültünk, hogy amivel több időt
Theora tudunk fordítani, az a többiek rovására megy. Theonak még ez is
kevés, de a falka többi tagjaira is kevesebb jut. Scaly viselkedése miatta
többiek amúgy is eléggé érzékennyé váltak, és nem hiszem, hogy hosszabb
távon jól tolerálnák, hogy Theo ennyire ragaszkodó… Ha kitörne a
féltékenységi pánik, az újabb konflikusokhoz vezetne – főleg Ricky részéről,
a lányok meg megsértődnének.
Ekkor megfordult a fejemben, hogyha találnék egy olyan lelkes, mindenre
elszánt embert, aki Theot fizikailag és szellemileg is tudná trenírozni,
akkor odaadnám minden felszerelésével együtt, mert nekem sajnos egyelőre
nincs időm és lehetőségem, hogy annyi időt szánjak rá, amennyit rá kéne
szánni, no meg a többiekről sem feledkezhetek meg.
- Nagy Kinga, 2007. március -
Scaly visszakerült Sipihez albérletbe, és nagyon jól érezte magát, a falka
sem hiányolta. De milyen az élet, a szomszédoknak ez nem tetszett, így nem
volt más lehetőség, Scalynak új családot kellett keresni...
Kapcsolódó cikk: Scaly új "falkája"
(Megjelent a NORDI Északikuyás Hírmagazinban)
Már majdnem el is felejtettem, milyen cikket írni, hiszen jó ideje nem
került ki kezem alól semmi a Nordi részére. Ám most többek unszolására és
egy hozzám közeli téma apropójából mégiscsak digitális papírra vetem
gondolataim.
Akik közelebbről ismernek minket, jól tudják, hogy az utóbbi időben mennyi
változáson mentünk keresztül. És mint olyan, nem minden változás volt
zökkenőmentes. Szóval ezt a „kis zökkenőt” most Scaly kutyám jelképezte.
Falkánk népesedő száma közben ő sok változáson ment keresztül, ami sajnos
nem tette alkalmassá a falkánkba illeszkedésre. Egy ideig csak Leila és
Hermi látta kárát Scaly kirohanásainak, ám ez Hermi felnövése (na okosabb
nem lett) miatt már visszafele is elsült. Mivel ez az állapot nem volt
tartható, így magamhoz vettem budafoki tetőtéri menedékembe, ahol láthatóan
jól érezte magát. Ám, mint sok minden, ami hozzám kötődik, ha elindul valami
egy jó irányba, hamar a feje tetejére áll. És persze így is lett. Egy szép
derűs esti órán megjelent az egyik szomszéd és bejelentette, hogy sok a
kutya, ezért a lakókkal összeszövetkeznek ellenünk, és jogi úton fognak
fellépni, hogy a kutyák eltűnjenek innen. Ha az az ára, akkor a saját
kutyájukat is lealtatják, csakhogy ne lehessen nekünk kutyánk. Nos,
szerintem a Nordit olvasó sok fogatos és tenyésztő ismeri ezt a helyzetet.
Nem volt mit tenni, megint csak lépni kellett. Amíg az utolsó összecsapás
nyoma nagyjából beforrt, megpróbálkozunk a lehetetlennel, mégpedig gazdát
találni egy közel 6 éves huskylánynak. Nem tűnt egyszerű ötletnek, pláne
ismerve a jellemét. Egy lelkes gazdijelölt kellett, aki vagy kan mellé, vagy
egykének venné magához. Az idő telt, sok kutyabarát fejezte ki támogatását,
de gazdit senki nem tudott. Egészen addig, amíg egy lelkes fiatal barátunk,
Farkas Évi nem ajánlotta a szomszédját, aki beleszeretett a huskykba és
szívesen befogadna egyet. Évi megmutatta Scaly képeit a jelöltünknek, aki
teljesen beleszeretett első látásra. Prígyeni Edit lett az első jelentkező
(merthogy meglepő módon több jelentkező is lett a végére) és egyben a
leglelkesebb. Néhány nap anyuci-győzködést követően mégiscsak sikerült a
szülök áldását kapni a dologra. Így történt hogy egy kellemes vasárnapi este
elindultunk Dabasra, ismerkedni az új gazdival. Szép nagy udvar, huskykkal a
szomszédban, elérhető távolságban, ha meg akarom látogatni… Kell ennél több?
Miért ne, ott is maradt.
Elég sok kétségünk volt, hogy ennyi idő után miként reagál a hirtelen
váltásra, de úgy tűnt minden rendben. Persze hamar összeszedett valami
nyavalyát, ami kicsit megijesztett minket, de hamar rendbejött.
Három hét elteltével felkerekedtünk és elmentünk meglátogatni. Hát szó se
róla, ilyenkor az ex-gazdi elképzeli, hogy mikor a kutya meglátja, akkor
kiugrik a bőréből és kitörő örömmel megállíthatatlanul rohan feléje. De
persze nem Scaly. Meglátott és finoman szólva rám se bagózott. Hát nem ezt
vártam, de egye fene, legalább megnyugodhattam, hogy az ő szemében is Új
gazdára talált.
- Sipi, 2007. március -
Scaly hamar beilleszkedett az új "falkájába", ahol ővé a központi szerep,
mindene megvan, kényeztetik, és nagyon szeretik. Nagyon boldog és
felszabadult, 6 éves kora ellenére második kölyökkorát éli. És mi is nagyon
örülünk, hogy ilyen jó helyre került :)
A márciusi veresegyházi versenyen "élesben" is nekiiramodtunk a 4 kutyás
fogatos kategóriában. A terep és az időjárás igencsak változatosra és
izgalmasra sikeredett, és őszintén szólva sem én, sem a csapat nem volt
edzésben, ennek megfelelően nem is erőltettük meg magunkat, nem győzni
akartunk, csak egy jót "kirándulni" :)
Sokan elfelejtették, hogy nem a győzelem számít egy versenyen, hanem az,
hogy jól érezzük magunkat... és ha valaki valamit szívvel-lélekkel csinál,
előbb-utóbb úgyis meglesz az eredménye, de ne feledjük, hogy a kutyáinknak
köszönhetjük ;-)
Ezen a versenyen részemről a legnagyobb elismerést mindennek ellenére a
majdnem 8 éves Ricky érdemelte ki, kora ellenére szépen dolgozott, pedig jó
malamut módjára sosem erőlteti meg magát :)
Sajnos Theo helyzete is egyre bizonytalanabbá vált a falkában. A rangidős
öreg
nagyon berágott rá valamiért, össze is kaptak Ricky 8. szülinapja után pár nappal,
valószínűleg emögött is a féltékenység húzódott meg. Azóta utálták
egymást, kölcsönösen...
Így Theo egygazdás jelleme és a béke érdekében gazdikeresésre
kényszerültünk...
2007. június 21.-én Theodor is csatlakozott az új "falkájához", ahol
hatalmas udvar, és farm-szerű környezet várta. Theo-nak tetszett az új
helyzet, jól kijött az ottani állatokkal. Reméljük, mostmár végleges
otthonra lelt!
2007. júliusában a feje tetejére állt minden... de az élet megy tovább!
Sipivel megszűnt a közös "vállalkozásunk", és többek közt a Rampager csapat
is feloszlott, miután Hermi is - pár nappal a 3. szülinapja után - kikerült
a falkából, majd augusztusban Szabó Karcsi sporttársunkhoz költözött és
nagyon jól érzi ott magát a többi 5 husky társaságában.
És innen kezdődik egy teljesen új fejezet, az InuHiei Team története...
